Szokatlan írás lesz ez a tollamból, hiszen nap mint nap arról beszélek, mennyire fontos a játék a gyermekünk számára. Sőt, a kettőnk közötti kapcsolatot is a közös játék erősíti. Azonban nekem is vannak gyerekeim, és pontosan tudom, hogy nem mindig van kedvem játszani velük. Néha fáradt vagyok hozzá, máskor a háztartás foglal le, vagy éppen inkább olvasnék egy kicsit. De az is előfordult, hogy egyszerűen nem is tudtam megfogalmazni, miért nem szeretnék éppen akkor játszani.

Valljuk be, rettentően unalmas tud lenni 500X eljátszani, hogy tűzvész van az erdőben, és könyörgök a hős tűzoltónak, hogy oltsa el a tüzet, hogy megmeneküljek! Ezt már harmadszorra is csak azért játszottam el, mert megtanultam az egyetemen, hogy a gyerekek az ismétlés során tanulnak, és nagyon fontos számukra ez a biztonságos közeg, ahol ezerszer is kijátszhatják magukból a feszültséget. Így hát nálunk a gyerekek nemigen voltak feszültek, én annál inkább. Hidd el, teljesen normális, ha te is kimondod néha: ehhez most nincs kedvem. Minden anya érez így. Az érzéseink pedig nem jók és nem rosszak. Egyszerűen csak vannak. Jönnek, mennek, néha velünk maradnak.

Azonban nagyon nem mindegy, mihez kezdünk velük. A gyermekeink tőlünk fogják megtanulni, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre. Amikor nemet mondasz arra a kérésére, hogy „Gyere, játsszunk!!”, akkor mindig jusson eszedbe, hogy ezt a kérést az oviban is megkapja minden nap többször is. Fontos, hogy megtanuljon nemet mondani erre, ha éppen nem szeretne játszani.

Nézzük, hogyan válaszolhatunk!

„Éppen az ebédet főzöm, de ha van kedved, idejöhetsz és segíthetsz feldarabolni a gombát.” Néha a gyerekek csak arra vágynak, hogy ott legyenek a közelünkben, és kapcsolódjunk egymáshoz. Mindenképpen légy őszinte! Fontos, hogy merjünk kiállni magunkért! „Legózni most nincs kedvem, de társasozhatnánk egyet, mit gondolsz?” Ezzel arra is megtanítod őt, hogy bátran felvállalja saját belső igényeitAz is egy hétköznapi szituáció, hogy örömmel játszanánk, de van egy feladatunk, amivel még nem végeztünk, és az sem opció, ha a gyermekünk segít benne.„Most dolgozom, így nem tudok veled játszani. Ha befejeztem, akkor megebédelünk, és játszom veled.” Ebben az esetben igyekezzünk pontosan megfogalmazni, mikor számíthat ránk a gyermekünk.

Nagyjából 8 éves korig a gyerekek időérzéke még nem hasonlítható össze a felnőttek időérzékével, így nagy segítség számukra, ha valamiféle vizuális kapaszkodót adunk neki.

Például: „amikor a nagymutató a hatosra ér”. De ma már szuper timer-ek kaphatók, amiket pont ebben az időszakban használhatunk. Amikor az én gyerekeim voltak kicsik, még nem lehetett itthon kapni ilyen klassz eszközöket, így a sütő óráját húztam fel nekik – látták a visszaszámlálót, és tudták, ha csilingel, akkor jövök játszani!

Amikor olyan munkád van, amiben tud neked segíteni, érdemes bevonnod őt: „Most nem tudok menni, mert éppen teregetek, de ha segítesz, előbb elkészülök, és máris kezdhetjük a játékot!”

Végül ejtsünk szót arról is, hogy az önálló játék is nagyon fontos! Ha úgy érezzük, már ennek is elérkezett az ideje, akkor ezt is megfogalmazhatjuk: „Most azt szeretném, ha önállóan játszanál. Szívesen segítek kitalálni, mit játszhatnál nélkülem!”

Írta: Sárosdi Virág, gyógypedagógus-logopédus, Skillo.hu weboldal szerkesztője