Amikor gyerekek vagyunk a barátkozás olyan könnyű, olyan egyértelmű. Csak elkéred a másik csillag alakú homokozó formáját, lapátját és a közös játékélmény összehoz. Sose felejtem el, a húgom úgy szerzett magának barátot, hogy a hullámzó vízben, ő és egy másik kislány ugyanabba a korlátba kapaszkodtak és együtt élvezték ahogy sodorja őket a hullámzás. Évekig barátok voltak.

Akkor mégis miért lett ilyen nehéz ez felnőtt korunkra? Az évek alatt lehet, hogy tapasztaltak és bölcsek leszünk, de lehet, hogy el is veszítjük azt az
egyszerűséget, amivel kapcsolódni tudunk a másikhoz. Anyaként, megismerkedni más anyákkal egy teljesen új terep. Mintha ugyanabba a
homokozóba, játékok helyett, te habverőt és fazekat vinnél. Úgy gondolom, ez a bizonytalanság a legtöbbünkben ott van, de talán ez hoz minket össze. Amikor az a biztos mindannyiunk életében, hogy semmi se biztos.

Egy anyabarát kincs. Mert nem csak egy barát lesz, hanem egy útitárs, egy támasz, aki 100%-ban megérti, amin átmész, egy olyasvalaki, aki segítő tanácsokat ad, meghallgat, nem ítélkezik. Egy különleges társ.

Az édesanyáknak szükségük van más édesanyákra. Szükségük van, olyan anyákra, akik azt mondják: “Én is így voltam!”. Szükségük van anyákra, akik velük vannak a mélységekben, akik hoznak egy kis fényt, akik azt mondják: “Jobbra fordulnak a dolgok!”. Szükségük van olyan édesanyákra, akikkel megoszthatják a tapasztalataikat. Olyan újdonsült anyákra, akikkel vissza tudnak emlékezni a korai időkre, együtt örülni velük és szurkolni nekik.

Ez a Momz. Egy olyan anyai közösség, akikben közös a szeretet, a bizalom, a kölcsönös tisztelet, a támogatás. Ők tudnak a legnagyobb magaslatokig lökni, máskor pedig olyanok, mint a biztonsági háló. S bár más a véleményünk néha, másképp látunk dolgokat, az anyaságunk összehoz. Az édesanyákat az édesanyák tudják legjobban támogatni. Az átéltek, a tapasztalat, ugyanazok a kérdések és bizonytalanságok, ugyanaz az a boldogság, öröm, várakozás, izgulás. Ugyanaz a szeretet.

Írta: Arany-Sánta Virág