Rengeteg tanács látott már napvilágot, amiben megmondták a tutit, hogy mindenkinek végérvényesen hányszor illik és szabad ételt magához vennie – én most nem ezt szeretném.

Elég baj származott már az étel körüli bűntudatkeltésből, vagy étellel jutalmazásból. Abból, hogy testméret alapján ítélünk és az elhízást vagy éppen fogyást kizárólag az akaraterőnkhöz kötjük.
Ezek ennél sokkal de sokkal összetettebb kérdések, és személy szerint mindenkinek ajánlom, hogy merüljön el ennek a részleteiben. Lukács Liza táplálkozáspszichológus könyvei nagy segítség lehetnek az induláshoz.

Amikor fogytán az energia

Nincs egy kőbe vésett szabály arról, hányszor kell ennünk egy nap, annyira mások vagyunk. Más napirenddel, igényekkel, testösszetétellel és célokkal.
Az anyák esetében azonban tól sokszor látom azt, hogy “elfelejtenek” enni, vagy elegük lesz a folyton ugráltatásból a közös étkezések során, így inkább elnapolják az evést altatás utánra. Ezzel pedig több komoly baj is van.
Az első az, hogy nem adnak üzemanyagot a motornak, mégis elvárják tőle a teljesítményt, ami óhatatlanul keserves csalódáshoz vezet.
Gondolj csak bele: te vagy a család hajtóereje, mindent és mindenkit összekészítesz, rohansz, számitgálsz, mosol-főzöl-takarítasz-öltöztetsz-oviba viszel- kaját pakolsz és magadat kihagyod a képletből. Mindeközben kőkemény elvárásokat támasztasz magaddal szemben, és nap végére csődtömegnek érzed magad ha nem végeztél a kitűzött feladatokkal. De a helyzet az, hogy megfelelő energia utánpótlás nélkül nem is lehet anyaként helytállni.

Ezért anyaként létfontosságú, hogy rendszeres időközönként megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaghoz juttassuk magunkat, és ne a sor végére álljunk a saját fontossági sorrendünkben. Kinek a három, kinek a négy, kinek az öt étkezés lesz a befutó igény és életvitel szerint meghatározva, viszont az egész napos koplalás és este bezabálás vagy a naphosszat csipegetés nincsen rendben!

Mi történik, ha kimarad egy étkezés?

Amikor kimarad a reggeli vagy netán az ebéd is, hajlamosak vagyunk a nap vége felé több ételt magunkhoz venni, mint amennyi szükséges lenne, ráadásul mivel este az aktivitási szintünk alacsonyabb, az emésztésünk pedig lassulni próbál, nem a legjobb ilyenkor enni a legtöbbet. Az esti habzsi-dőzsi után, végre nyugiban egy sorozat mellett a kanapén, felülünk a vércukor hullámvasútra. Ennek következményeképpen felületesebb lesz az alvásunk, nem pihenünk megfelelően, ami a fáradtságon túl az egész másnapi szénhidrátanyagcserénk minőségére rányomja a bélyegét.
A másik véglet, amikor egész nap eszünk ezt azt, de nincs meghatározott főétkezés, és szinte tudattalanul nyomjuk magunkba, ami a kezünk ügyébe akad. Ilyenkor nincs ideje az emésztőrendszernek befejezni az emésztést, és egy újabb ciklusba kezdeni, mert folyamatosan le van terhelve. Folyamatos evés mellett, pedig a vércukorszint is fel-le ugrál, ami ugyancsak nem szerencsés.
Tehát kulcsfontosságú, hogy meglegyenek a jól felépített főétkezések a napunkban, és ne a gyerekek menüjéhez igazítsuk a sajátunk bőségét és összetételét, hanem a gyerekekét a miénkhez.

Anyaként elsősorban magunkat kell jól táplálnunk, és nekünk kell jó kapcsolatban lenni az étellel, ahhoz, hogy jó evő gyerekeket nevelhessünk.

Helyezd át a fókuszt magadra, akkor minden a helyére kerül, ha benned rend van. Fontos vagy! Megérdemled azt, hogy rendszeresen jó minőségű és finom ételhez juss, ez nem valami nap végi kiváltság! Abból az erőből amiből a többiekről gondoskodsz, neked is jut. Te is legyél a prioritásaid között! Nem igaz, hogy minden más fontosabb. Nem a látszat a lényeg!

Írta: Dali-Hagymágyi Csedén, dietetikus és táplálkozási tanácsadó, Csediet blog készítője