Mint szinte mindennel kapcsolatban, ami az újdonsült anyákat illeti, mindenkinek van egy jó tanácsa és tuti tippje a szoptatás alatt fogyasztható ételekről is. De nézzük meg közelebbről vajon tényleg szükség van-e arra, hogy szigorú keretek közé zárjuk egy kismama étkezését?
Azt már több forrásból is hangoztatják, hogy az anyatejjel táplálás milyen nagy szerepet tölt be a felnőttkori elhízás és szénhidrátanyagcsere zavarok megelőzésében.
Jó pár lista látott már napvilágot a szoptatás alatti tiltott ételekről, ezeknek a listáknak is az élén vannak a puffasztónak kikiáltott káposztafélék, hüvelyesek, sőt egyes tanácsok szerint még a retek és a tök is kerülendő. Javarészt teljesen ártalmatlan alapanyagoktól tiltanak el ezek a “jó tanácsok” és figyelmen kívül maradnak azok a tényezők, amik valóban befolyásolják a kisbabánk növekedését, jóllétét és hatással vannak a felnőttkori életére is.
Az anyatej ugyanis a vérünkből termelődik, így azok az anyagok, amik a vérünkbe kerülnek megjelennek az anyatejben is. Ilyenek például a cukrok (glükóz, fruktóz), egyes hormonok, mint az inzulin, a jól ismert alkohol (ezért mindaddig amíg alkohol van a vérünkben addig az anyatejben is lesz, nem elég az első lefejt tejet elönteni), gyógyszerek és egyéb anyagok. Ezért az anya vércukorszint emelkedései a baba számára is érzékelhetők az anyatejben, és ezek ki is fejtik a hatásukat, gyorsabb ütemű növekedést és nagyobb mértékű hízást eredményezve. Egyes vizsgálatok szerint a szénhidrátanyagcsere zavarral, esetleg 2-es típusú cukorbetegséggel élő édesanyák gyermekei erős hajlamot mutatnak arra, hogy maguk is hasonló helyzetbe kerüljenek felnőttként, ebben pedig meghatározó erejű az édesanya várandósság alatti, illetve a szoptatás alatti vércukorszint – inzulin szinteket szabályozó rendszerének állapota, amelyet az anyatejjel szív magába a kicsi. A terhességi diabéteszben szenvedő édesanyák gyermekeinek például kétszer nagyobb esélye van arra, hogy már 2 éves korukra elhízott kategóriába kerüljenek. A kutatók mindezt a terhességi cukorbeteg édesanyák tejében található magasabb glükóz és inzulin szinteknek tulajdonítják. Ugyanakkor a magas glükóz és inzulin szintek nem cukorbeteg édesanyák esetében is kapcsolatban álltak a magasabb testzsír tömeggel a kisgyermekeik esetében. Ezért meghatározó erejű az édesanyák kiegyensúlyozott szénhidrátfogyasztása, előnyben részesítve a lassú felszívódású, komplex szénhidrátokat (teljes kiőrlésű gabonák, basmati rizs, jázmin rizs, burgonya, quinoa, köles), minden étkezést kiegyensúlyozva minőségi fehérje forrással, bőséges zöldség fogyasztással és jótékony zsírokkal az egyenletes vércukorszint emelkedés érdekében.
Az ételeinkből származó puffasztó anyagok már nem jelennek meg az anyatejben, viszont az erős ízű zöldségek ízmolekulái igen. Bizonyos ételek megváltoztatják az anyatej ízét (fokhagyma, sárgarépa, brokkoli stb.) ezáltal pedig a baba is megismeri őket és később sokkal nagyobb érdeklődést mutat irántuk, mivel ismerősnek találja az ízüket. Ebből a szempontból az anya változatos étrendjének komoly hatása lehet a kisgyermek ízpreferenciáira, illetve nyitottságára a szilárd táplálék iránt. Ezért nem érdemes beszűkíteni a repertoárt és a biztonság kedvéért elkerülni minden potenciális “hasfájós” ételt. Többet árthatunk vele, mint használunk.
Az anya változatos táplálkozásának a bélflóra egyensúlya szempontjából is nagy szerepe van, ugyanis az anyatejjel az édesanya bélflórájának baktériumai is átkerülnek a babába, ezáltal népesítve be a még “lakatlan” bélrendszerét. A bélflóránk állapota rendkívül sok mindenre van hatással, mint az emésztésünk minősége, a hízásra való hajlamosságunk, a boldogsághormon termelésünk szintjeire, székrekedésre való hajlamunkra, a szorongás szabályozására, valamint a fájdalomérzet csillapítására. A kisbabák bélflórája az életük első 1000 napjában fejlődik ki, ezért van rá olyan nagy hatással az édesanya táplálkozása majd később a hozzátáplálás módja. Ezért nagyon fontos, hogy az édesanya szélsőségektől mentes étrendet kövessen, ami egyszerű cukrokban szegény, viszont bővelkedik zöldségekben és összetett szénhidrátokban, fehérjeforrásokban (hús, hal, tojás, tofu, hüvelyesek) és többszörösen telítetlen zsírokban, Omega 3-ban. Az egyszerű cukrokat, gyors felszívódású szénhidrátokat azért érdemes mérsékelni, mert gyors vércukorszint emelkedést okoznak, ez pedig nagy inzulinválaszt von maga után. Ezek a folyamatok a zsírraktározásnak kedveznek, úgy az anya, mint a baba esetében, ráadásul eltolhatják a pici ízlését is az édesszájúság irányába.
Hogyha pedig a kólikától tartunk, érdemes a nagyobb képet nézni, és nem az ételnek tulajdonítani a legnagyobb szerepet a sírás okai között. Egy kisbaba rengeteg dolog miatt sírhat, és ezek között fontos helyet foglalnak el a szülés/születés körülményei, az édesanya lelkiállapota, illetve a baba idegrendszerének, önszabályozásának fejletlensége, a fáradtság, a napi ingermennyiség stb.
Következtetésképpen megállapíthatjuk, hogy a szoptató édesanya táplálkozásának hatalmas szerepe van a kisbaba fejlődésére és későbbi egészségügyi állapotára nézve is, és messze túlmutat azon, hogy elkerüljük vele a hasfájást. Személy szerint mindenkit bátorságra és kísérletezésre bíztatok! Mindenki tapasztalja ki mik azok az ételek, amik valóban panaszt okozhatnak, de semmit ne kerüljünk csak azért, mert azt mondják.
Írta: Dali-Halmagyi Csedén, dietetikus és táplálkozási tanácsadó
