Túrázás gyermekkel – Tippek és trükkök hogyan vágj neki!

Természetben túrázni a kisbabámmal rengeteg örömet hozott az életembe anyaként. Nem szorultam be a négy fal közé.  Kirántott a mindennapok mókuskerekéből, még mielőtt belesüppedtem volna a nehézségek mocsarába. Aktív maradtam, a természetjárással meg tudtam őrizni az énem egy részét, amely előtte is fontos volt számomra – és fantasztikus emlékeket nyertünk ezáltal mi ketten. De erre csak akkor ébred rá az ember, ha megteszi azt a bizonyos első lépést, ami valljuk be, nem egyszerű.

Amikor először túráztam egyedül a babámmal, a hátizsák pakolásakor szorongás lett úrrá rajtam, és egy halom kérdés hegyként magasodott előttem.
Hogy gondoltam én ezt? Hogy fogom teljesíteni egyedül a napot? Fogom bírni fizikailag, és egyébként mentálisan? Hazaérünk időben, hogy itthon altathassam? Vajon hogyan fogom kezelni egyedül az erdőben, ha elkezd sírni vagy nyűgös lesz?
De annyira szükségem volt arra, hogy kikerüljek az otthon – közért – játszótér háromszögből, annyira elhatároztam, hogy szoruló torokkal ugyan, de végül összepakoltam. Minden bekerült a beülős hátizsákba, alaposan felkészültem. 

És elindultunk.

Aztán ahogy elfogyott a betonút és beértünk az erdőbe, a kérdéshalom és a félelmek lassacskán mind elpárologtak. Nem ‘teljesítés’ volt már, hanem élvezet.

A kérdésekre minden lépéssel érkeztek a válaszok. Sírni fog az erdőben – de otthon is sírna. A hátizsákot meg -habár baromi nehéz- elbírom, legfeljebb többször megállok pihenni. A problémákat pedig ugyanúgy megoldom, mintha otthon lennék vele. Gond egy szál se. Nem érünk haza alvásidőre? – majd alszik a hátizsákban. Ha kell, leteszem kitámasztva és egy órán keresztül nézem, ahogy alszik, végülis nem rohanok sehova.

Ha együtt túrázunk, mindenre képesnek érzem magam – és szabadnak. Nem a főzés-rendrakás-pelenkázás körül forognak a gondolataim. Együtt szívjuk be a friss levegőt, egy kicsit elszökünk a mindennapi felelősségeinktől, és minőségi időt töltünk együtt. 

Csak azt bánom, hogy nem vágtam neki hamarabb.

Pár tanács, hogyan induljuk el gyermekkel kirándulni.

  • Kisbabával talán a legegyszerűbb túrázni, hisz főként rajtunk, hordozóban van, nincs mozgásigénye, sokat alszik és csak a szüleire és anyatejre/tápszerre van szüksége. Ekkor akár kicsit hosszabb távokat is tehetünk, hiszen nem kell például alvásidőre hazaérni. Kicsit későbbi életkorban, mindig volt nálam egy lepedő, vagy valami, amit leteríthetek, és így lehetőséget adtam a babának hasalni, kúszni-mászni. 
  • Ha babával, totyogóval túráznánk, először talán érdemes kicsiben kezdeni, vagy lakhelyünkhöz közeli célpontot keresni – ez nekünk például a Margitsziget, Pilis volt, aztán bővült a kör és nőttek a távolságok, ahogy egyre magabiztosabban töltöttünk egyre több időt otthonról távol a babával. 
  • Én a félnapos túrákat szerettem leginkább, főleg, amikor már idősebb, és nem akarnék a hátamon altatni, és hazaértünk alvásidőre.  Rendszerint 8 óra körül indultunk, egy órán belül odaértünk, 3 óra túra, séta, majd délben haza és 1-kor otthon ebéd, fél 2-kor alvás. Így, rugalmasan kezelve, nem borítottam fel teljesen a napirendünket sem. (Természetesen ehhez előző nap készülni kell ebéddel, vagy útközben venni.)
  • A túrák egyik alapkulcsa a megfelelő hordozóeszköz, amiről a későbbiekben, ha van igény rá, részletesebben is írok. A gyerek mellett természetesen cipelnünk kell egy csomó mindent, de ügyesen és praktikusan pakolva nem fog sok helyet foglalni. Csak egy rövid listát kell átgondolni: egy váltóruházat és sapka gyereknek, 2-3 pelenka, kifogyóban lévő nedvestörlő – hogy ne egy teljes pakkot vigyünk, folyadék, rágcsa, vékony kisméretű lepedő (leülni, pelenkázni, betakarni, bármire jó), 2 játék, pénztárca, telefon – ennyi. 

Persze ezt a sort lehet bármeddig nyújtani, de először rövid sétára érdemes kipróbálni, mire megyünk a kevés cuccunkkal, és mi az, amire szükség lett volna – így egy hosszabb kalandra már felkészültebbek lehetünk. 

Mert kalandozni jó! És ha szeretünk a természetben lenni, vagy néha kiszakadni a mindennapos babás körforgásból, akkor gyerekkel is meg fogjuk találni a módját!

Írta: Scheili Eszter, a Vanilia Travels blog készítője